alelnök, Magyar Orvosi Kamara

Útjelzők a 21. századi orvos-paciens közötti interaktív kommunikációhoz

Ma Magyarországon a “rák” szó hallatán az emberek sajnos még mindig a halálra asszociálnak. Amikor egy beteg ott ül egy orvos előtt és azt hallja, hogy daganatos betegsége van, gyakorlatilag ezt a félelmet éli át. Ezután hirtelen az egészségügyi „futószalagon” találja magát, olyan szavakat, kifejezéseket hall, amiket nem is ért meg teljesen. Egy ismeretlen, félelmetes életszakasz kezdődik, olyan kezelési módokról beszélnek neki, amikről talán már hallott, de sosem tapasztalt.

Ilyenkor gyakorlatilag elveszti a kontrollt a saját élete fölött, napjait, tevékenységeit orvosi protokolloknak kell alárendelnie, ezért elveszettnek, kiszolgáltatottnak érzi magát.

Ezt a kiszolgáltatott, sérülékeny helyzetet kihasználva csapnak le a csalók, sarlatánok kuruzslók, a remény vámszedői.

Pedig az orvostudomány közelmúltban lezajlott hatalmas fejlődése mindenki számára lehetővé tenné az egészségmegőrzést, a megelőzést, valamint a rehabilitációt is, nem csak a gyógyítást. Ehhez azonban szemléletváltás kell a betegek és orvosok részéről is, kell hozzá a beteg aktív részvétele a gyógyulás-gyógyítás folyamatában, a beteg-orvos kapcsolat a múlt századi paternalista kapcsolat helyett  egyenrangú bizalmi kapcsolat kell hogy legyen. Ez a kapcsolat a gyógyulás-gyógyítás kulcsa, ez segít távol tartani a remény vámszedőit.

A kamara új vezetősége ezért tartja kiemelkedően fontos feladatának, hogy interaktív, hiteles tájékoztatási felületeket működtessen a lakosság, a betegek számára is.


1979-ben végeztem a SOTE-n. Belgyógyász és mozgásszervi rehabilitációs szakorvos vagyok. 40 évet dolgoztam közalkalmazott orvosként, sokféle területen voltam alkalmazásban: dolgoztam kórházban, a mentőszolgálatnál, háziorvosként és a járóbeteg-ellátásban is.

2019 novembere óta a Magyar Orvosi Kamara alelnöke vagyok.

Gyakorló orvosként azt tapasztaltam, hogy az orvosi hivatás specializálódott, a betegeknek nincs olyan kezelő-gondozó orvosuk, aki minden egészségügyi problémájukat meghallgatná, kezelné. Pedig az orvostudomány közelmúltban lezajlott hatalmas fejlősése lehetővé tenné az egészségmegőrzést, a megelőzést, valamint a rehabilitációt is, nem csak a gyógyítást. Ehhez azonban szemléletváltás kell a betegek és orvosok részéről is, kell hozzá a beteg aktív részvétele a gyógyulás-gyógyítás folyamatában, a beteg-orvos kapcsolat egyenrangú bizalmi kapcsolat kell, hogy legyen.

A kamara alelnökeként ezért tartom nagyon fontosnak a lakossággal, a betegekkel való kapcsolatot, párbeszédet.